A Krav-Maga története

Imi 1910-ben született Budapesten és Pozsonyban nőtt fel, Szlovákia fővárosában. Imi fejlődésére nagy hatással volt édesapja, Samuel Lichtenfeld. 13 éves korától Samuel egy vándorcirkuszban birkózott és mutatott be súlyemelő gyakorlatokat, és ezt az atlétika iránti érdeklődést átadta Iminek. 20 évvel később Samuel belépett a szlovák rendőrségbe, ahol főfelügyelői rangra emelkedett. Ebben a pozícióban beosztottjait oktatta az önvédelemre, arra, hogy miként védjék ki az erőszakos támadásokat, és ezt a készséget is átadta fiának. Miután több sportágban is felkészítette magát, a 19 éves, tehetséges Imi (1929-ben) nemzetközi bajnokságokat nyert tornában, birkózásban és bokszban. 1939-ig tagja volt a szlovák birkózó válogatottnak, és Európa egyik legjobb birkózójaként tartották számon súlycsoportjában.

A harmincas évek közepén a politikai feltételek megváltoztak Európában, megerősödtek a fasiszta és antiszemita mozgalmak. Imi nem-hivatalos vezetője lett zsidó fiatalok egy csoportjának, akiknek csaknem mindegyike rendelkezett bokszolói, birkózói és súlyemelési háttérrel, és akik meg akarták védeni a pozsonyi zsidónegyedet az antiszemita bandáktól.

Négy esztendőn keresztül Imi és barátai számtalan erőszakos összeütközésben vettek részt az antiszemita suhancokkal. Ezek az utcai harcok vetették el a Krav Maga magvait. 1940-ben, azt követően, ahogyan megerősödött a náci uralom Európában, Imi Palesztinába (a későbbi Izraelbe) menekült. Ide vezető útja csaknem két évig tartott.

Miután kiheverte az utazás alatt elkapott súlyos fertőzést, Imi csatlakozott a Cseh Légióhoz, ami a brit hadsereg parancsnoksága alatt harcolt a II. világháborúban. Imi ezután engedélyt kért, hogy beléphessen Palesztinába, amit megkapott. Barátai segítségével csatlakozott a Hagana ellenállási mozgalomhoz. Ezek a barátai bemutatták Imit Itzchak Sadeh táboronoknak, a Hagana fejének, aki, mivel Iminek gyakorlata volt a közvetlen küzdelemben, megbízta azzal, hogy erre képezze ki csapata tagjait. Imi a Hagana és a Palmach (a Hagana csapásmérő egysége és az izraeli védelmi erők speciális egységének előfutára) számos egységét kiképezte, beleértve a Palyam tengerész-kommandót, illetve rendőrtisztek csoportjait.

Izrael állam 1948-as létrejöttével megalakult az Izraeli Honvédelem. Imi lett a fizikai fitness és a Krav Maga vezető instruktora a Harci Fitness iskolában. Körülbelül húsz esztendőn keresztül szolgált az izraeli honvédelemnél (és az ellenállásban), és ez idő alatt kifinomította módszerét. Imi személyesen képezte ki az izraeli speciális alakulatok legjobb harcosait, és több nemzedékét a Krav Maga instruktoroknak, amivel elnyerte Izrael legfőbb katonai parancsnokainak az elismerését.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy Imi módszerének meg kellett felelnie az izraeli honvédelem legkülönfélébb elvárásainak. Vagyis könnyen elsajátíthatónak és alkalmazhatónak kellett lennie, hogy a katona, legyen az irodai tisztviselő vagy éppen egy elit kommandó tagja, a lehető legrövidebb kiképzés alatt képes legyen elsajátítani a kívánt harci készséget. Az is fontos volt, hogy a katona készségszintjét minimális gyakorlattal szinten lehessen tartani. De az még ennél is fontosabb, hogy az Imi által kifejlesztett önvédelmi és harci technikákat a lehetõ legkritikusabb körülmények között is alkalmazni lehessen.

Miután visszavonult az aktív katonai szolgálatból, Imi elkezdte civil célokra módosítani a Krav Magát, és elterjeszteni a világ más részein is. Eyal Yanilovnak, Imi jobb kezének a segítségével a Krav Maga a világ összes földrészén erõsödött, fejlõdött és elterjedt.

Imi katonai ingben és rövidnadrágban kezdett el tanítani. Késõbb, még a nagyon korai szakaszban, beletanult a harcmûvészetek világába, és áttért a Dzsudó öltözetre és övre. Fogta az abban az idõben rendelkezésére álló KM anyagot, legjobb belátása szerint szintekre osztotta, és a szinteket hozzárendelte a különbözõ színû övekhez. Az elsõ idõszakban a tananyag meglehetõsen szûkre szabott volt, elsõsorban azokat a katonai és rendõri technikákat foglalta magában, amelyekre a 60-as évek közepének Izraelében szükség volt. Késõbb Eyal és mások elvetették a dzsúdó öltözéket és az övet, és másképpen osztották fel a tananyagot.

Eyal a 80-as évek elején lett Imi jobb keze. Helyettesítette a magas szintû instruktor képzésben, amikor Imi nem tudott tanítani, és azzal a feladattal bízták meg, hogy írja meg a hivatalos Krav Maga kézikönyvet, amit 1984-ben kezdett el. A 80-as évek közepétõl Eyal különbözõ katonai egységeket tanított, illetve civil csoportokkal is dolgozott, és ennek köszönhetõen módosítania kellett a KM-t, hogy jobban megfeleljen a modern idõknek és követelményeknek. 1987-ben Imi kinevezte Eyalt a KM profi közösség fejének, vagyis a Krav Maga vezetõ instruktorának. Ebben a pozícióban Eyal feladata lett, hogy módosítsa a technikát, a tananyagot, és hogy rendszerré fejlessze a Krav Magát. A korai 80-as évektõl a korai 90-es évekig Eyal, Imi felügyelete alatt, már ezt az új tananyagot oktatta (ma 5-ös, profi szintig, ami az 5-ös szintû fekete övnek felel meg) a korábbi, magas szintû instruktoroknak.